Kiütés szélén billeg a kávéipar 2025-ben?
- Ídrís Abdulrahim
- 13 perccel ezelőtt
- 4 perc olvasás
A reggeli kávé sokunknak rutin. Egy korty koffein, és máris energikusabbá és vidámabbá válik a napunk. A kávé viszont nemcsak ital, hanem globális gazdasági tényező, kulturális pillér és társadalmi szimbólum. 2025-ben mégis úgy tűnik, hogy teljesen megingott az egész rendszer. Az iparág, amely évtizedek óta többé-kevésbé stabil volt, most egyszerre szenved a klímaváltozás, kereskedelmi konfliktusok, geopolitikai átrendeződések és logisztikai zavarok hatásától. Ez nemcsak a tőzsdét érinti, hanem a reggeli szokásunkat is fenyegeti.
Az arabica- és a robustapiac pillérei
Két kávébab típust különböztetünk meg: az arabicát, amely aromásabb, érzékenyebb, és magasabban fekvő vidékeken terem, és a robustát, amely rezisztensebb és olcsóbb. Az arabicát főként Brazília, Kolumbia és Etiópia termeli, míg a robusta vezető exportőrei Vietnám és Indonézia, de jelentős szereplő még Uganda és Mexikó is. A világ robusta termelésének csaknem 40 százalékát Vietnám adja, tehát ha ott valami megbillen, az egész piac meginog. Mindez alapvetően még nem lenne baj, ha a környezeti, politikai és gazdasági tényezők nem egyszerre csaptak volna le.
Egekben az árak: Mi történik a kávétőzsdén?
2024 első negyedében tudható volt, hogy valami nincs rendben. Brazíliában, a világ első számú arabica-exportőrénél az országos szintű aszályok és rekordhőmérsékletek miatt 20 százalékkal kevesebb kávét termesztettek, mint egy évvel korábban. Kolumbiában az El Niño ciklus extrém csapadékot és gombásodást hozott, Indonézia egyes térségeiben hurrikánszerű esőzések és az elmosódott utak lehetetlenné tették a szüretet, míg Mexikóban üzemanyaghiány és a kartellek térnyerése akadályozta a mezőgazdaságot. A kávé globális kínálata tehát már eleve feszített állapotban volt – és az árak emelkedni kezdtek.
A kávé piaci ára példátlan magasságokra ugrott jelenleg az elmúlt 10 évhez képes. Látható a fenti ábrán, hogy a 2015-2022 között 90 cent és 1,5 dollár/font között mozgott a kávé ára. 2016-ban 1,16 dollár/font azt követően 2018-ban 1,28 dollár/font. 2019-ben 1 dollár/font alá süllyedt.
2024 közepére elkezdett emelkedni 2,4 dollár/font majd novemberre meghaladta a 3 dollár/font. Az arabica futures 2025 februárjában elérte a 4,41 dollár/font csúcsot, ami duplája a két évvel korábbi szintnek. A robusta ára is hasonlóan alakult: 2,60 dollár/font körül mozgott, ami több mint 30 éve nem látott magasság. De mit is jelent ez?
A határidős ügylet (futures) egy olyan tőzsdei konstrukció, amely lehetővé teszi, hogy a vásárló és az eladó rögzített áron szerződjenek egy jövőbeni időpontra. Ez normál esetben segíti a stabilitást: a vásárló tudja, mennyiért veszi a kávébabokat három hónap múlva. Azonban, nem minden vásárló vesz a tőzsdén keresztül, egyes magán kávékereskedők a piacon kívül közvetlen kapcsolatot tartanak fenn az importőrökkel, de természetesen, amikor a piaci ár magasra emelkedik, sok termelő azt mondaná, hogy miért fizetnek nekem kevesebbet, amikor magasabb áron adhatom el a kávétermésemet, ha a piacon kereskednék.
Ez nagyban befolyásolja az összképet. Fontos még megjegyezni, hogy a kávé futures szerződések 30-40 százalékát úgynevezett spekulánsok vásárolják, akik egyszerűen, mint részvények esetében lehetőséget látnak profitszerzésre, de mivel ők valójában nem fizikailag adnak el kávét, nem működtetnek kávézókat.
Az amerikai vámok megjelenése és hatása
A helyzetet csak rontotta, hogy 2025 áprilisában az Egyesült Államok bejelentette az új vámcsomagját, ami bár nem a kávéimport ellen született, jelentősen befolyásolja azt. A döntés értelmében minden importált kávéra 10 százalékos általános vámot, a vietnámi kávéra 46 százalékos, az indonézre pedig 32 százalékos különvámot vetettek ki (ám ez jelenleg 90-napos felfüggesztést kapott). A Nestlé, Starbucks és más nagy láncok évek óta ezen országok robustájára építettek – a vámok bevezetése így gyakorlatilag alapjaiban megrázná a nyersanyagellátást.
A robusta termelő országok alternatívái – például Uganda vagy Kamerun – nem tudnak egyik napról a másikra belépni a piacra. Egyrészt korlátozott az exportkapacitásuk, másrészt a minőség és a logisztika kivitelezése sem hasonlítható a vietnámi és indonéz szállítmányokéhoz. Ezért jelenleg a helyettesítés nem opció.
Logisztikai terhek és globális következmények
Mindeközben Kína új szereplőként jelent meg a képletben. 2024-ben a kínai kávéfogyasztás több mint 10 százalékkal nőtt. Ez a növekedés komoly nyomást gyakorolt a logisztikai rendszerre is: a konténerkapacitások elkezdtek Kína felé áramlani, a vietnámi és indonéz kikötők exportja elsődlegesen Sanghaj és Sencsen felé ment. Az amerikai kávéeladók akár 6–8 hetes késéssel kapják meg szállítmányaikat – ha egyáltalán.
A szállítási díjak megduplázódtak: egy tonna kávébab 2023-ban még 2200–2500 USD körül mozgott, 2025 áprilisára ez átlagosan 4700 USD-ra nőtt. És ehhez jönnek a vámdíjak, vámkezelési idő, és az a bizonytalanság, hogy mikor és milyen minőségben érkezik az áru.
Az egész rendszer túlfeszített, és egyre inkább kiszámíthatatlanná válik, vagy akár már vált is.
Az sem segít, főleg az amerikai fogyasztóknak, hogy az USA saját termelése szinte elhanyagolható. Hawaii és Puerto Rico ad némi arabicát – főként prémium kategóriában –, de az összmennyiség évente alig 400 ezer zsák, míg a világfogyasztás több mint 170 millió. Hawaii ráadásul maga is klímakárosult: tengerszint-emelkedés, földcsuszamlások, rovarfertőzések teszik egyre nehezebbé a fenntartható termelést. Tehát a helyi alternatíva sem kínál valós megoldást.
A nagyvállalatok közül a Nestlé állta a sarat a legjobban: a cég 2,8 százalékos növekedést jelentett az első negyedévben – amit főként az áremelésekkel tudtak elérni. A Starbucks viszont már kevésbé volt szerencsés: a vállalat részvényei csaknem 20 százalékkal estek vissza, mivel eleve küzdöttek nagyobb kiadásokkal és most a tarifákkal, a nagyobb kávé forgalmazási költsége ezt további súlyosbítja.
A kisebb, független kávézók számára a helyzet még súlyosabb. Ahogy a Becharas Brothers Coffee tulajdonosa a Detroit Free Pressnek nyilatkozta , három hónapon belül kétszer is árat kellett emelniük, mivel a vietnámi szállítmányok ára jelentősen nőtt, és a szállítás is több időt vett igénybe. A vásárlók ezt nehezen fogadták el, de Nick Becharas szükségszerűnek látta.
Magyarországon és Európában is érezhető a hatás. Bár az EU nem vetett ki vámokat, a világpiaci ármozgások ide is begyűrűztek. 2024 január vége és 2025 január vége között a hazai őrölt kávéárak 5,6 százalékkal nőttek a G7 fogyasztói kosár alapján. A bolti árak is elszálltak: egy átlagos kávékapszula-csomag ára már nem 999, hanem 1299 forint – és ez még csak az év első fele.
Merre tart az alapcikkünk jövője?
A jövőt illetően több forgatókönyv létezik. A leginkább optimista verzió szerint 2026-ban stabilizálódik az időjárás, az USA visszavonja a vámokat, és a logisztika is rendeződik. A pesszimista forgatókönyv szerint tartósan fennmarad a szűk kínálat és magas kereslet, és a kávé lassan a prémium élvezeti cikkek közé kerül. A köztes lehetőség: új exportőr országok – Etiópia, Honduras, Peru – fokozatosan átveszik Vietnám és Indonézia helyét, de ehhez évek kellenek, nem hónapok.
A helyzet tehát súlyos, de nem reménytelen. A kávé, mint iparág, túl fogja élni – de átalakul. Lehet, hogy a jövő kávéja más országból, más típusból, más formában érkezik. Nem aggódnék azon, hogy a reggeli cappuccino eltűnne – de valószínűleg drágább lesz.
Comments