A magyar KKV-k kettészakadása: így árazza túl a scoring a gyenge cégeket
- Szőke Viktória
- 1 nappal ezelőtt
- 4 perc olvasás
A magyar vállalati hitelezés az elmúlt években hatalmas mértékű szerkezeti átalakuláson ment keresztül: ma már nem elég egy piacképes terméket vagy egyedi ötletet felmutatni, a finanszírozhatóság alapvető feltételévé vált ugyanis a hibátlan pénzügyi profil.
Romló finanszírozási környezet
A magyar gazdaság motorjaként szolgálnak a mikro-, kis- és középvállalkozások (KKV-k), melyek 2022-ben az összes vállalkozás 99,9 százalékát tették ki. A szektor ezen felül erős növekedést is mutat, hiszen tíz év alatt közel 47 százalékkal nőtt a KKV-k száma.
Mindezek ellenére ezen cégek finanszírozási helyzete jelentősen romlott az elmúlt években: a hazai vállalati hitelállomány nőtt ugyan (1,3 százalékkal) 2025 első negyedévében, a növekedés üteme azonban jelentősen elmaradt a visegrádi országokban megfigyelt átlagtól, amely a magyar vállalkozások hitelhez jutásának romló feltételeire utal.
A KKV szegmensben a legrosszabb a helyzet, ugyanis enyhe növekedés helyett gyengülés figyelhető meg: a támogatott hitelek aránya jelentősen alacsonyabb volt, mint a vizsgált időszakot megelőző év első negyedévében. Ebből következik, hogy a kisebb vállalkozások egyre nagyobb arányban szorulnak ki a kedvezményes finanszírozási formákból, kényszerítve őket a piaci alapú, drágább hitelek felvételére.
A hitelfelvétel drágulásához szintén hozzájárul az új vállalati forinthitelek növekvő kamatszintje. A 2022-es sokk óta a forinthitelek kamatlába tartósan magas szinten ragadt: habár bizonyos mérséklődés észrevehető, a kis összegű új forinthitelek kamata továbbra is 8-9 százalék között mozog, míg a nagyobb összegeknél tartósan a 8 százalék feletti szintek jellemzők.
A scoring szerepe
Ebben a romló finanszírozási környezetben egyre hangsúlyosabb kérdés az, hogy a bankok miképp különböztetik meg egymástól a stabilan jól teljesítő vállalatokat, és azokat, amelyek nagyobb kockázattal járnak. A támogatott hitelek arányának visszaesését és a piaci konstrukciók drágulását figyelembe véve ugyanis a finanszírozási döntések már nem csak a fedezet vagy a hiteligény értékén múlnak: sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a pénzügyi megbízhatóság. Ebből következik, hogy a kockázatértékelő rendszerek - mint például a scoring - jelentősége nagy mértékben felértékelődik.
A vállalati scoring egy objektív kockázatkezelési módszer, amely képes számszerű formában megadni egy adott cég hitelképességét. Ez a modell a cég pénzügyi adataira, ágazati kockázatára, múltbeli teljesítményére, fedezeti pozíciójára és tranzakciós mintára épül.
Bár a scoring évtizedek óta jelentős szereppel rendelkezik a vállalati hitelezés világában, a könnyen elérhető támogatott programok - például a Széchenyi Kártya és az NHP konstrukciók - drasztikus visszaesése után vált igazán fontossá.
Míg a gyengébb pénzügyi profillal rendelkező KKV-k korábban 0,1-3 százalékos kamaton juthattak finanszírozáshoz, a jelenleg aktuális magas hitelkörnyezet sokkal erősebben szétválasztja az erősebb, illetve a gyengébb vállalatokat. Egy jó scoringgal rendelkező cég akár már 1-2 százalékponttal is finanszírozható, míg egy gyengébb besorolású KKV 1-2 százalékponttal magasabb kamatra számíthat, ha egyáltalán kap hitelt, hiszen az utóbbi esetében ez sem garantált.
A scoring súlyának növekedése nem csupán technikai változás tehát, hanem kézzelfogható következményekkel is jár a magyar KKV szektorra nézve. A már jól menő, így jó scoringgal rendelkező, stabil vállalatok (többnyire nem KKV-k) olcsóbb hitelhez jutnak, több finanszírozási lehetőség közül válaszhatnak, és így versenyelőnyük tovább nő.
A gyenge cégek túlárazása nem csupán az egyértelmű tényből fakad, miszerint a bankok alapvetően magasabb kamatot adnak kockázatosabb ügyfeleknek. A valós ok ennél jóval mélyebb: az EBA riportja szerint a vállalati piacon a scoring nem lineárisan „büntet”, sokkal inkább ugrásszerűen.
A magas kamatkörnyezetben egy alacsonyabb EBITDA vagy a szokásosnál alig gyengébb cash flow aránytalanul nagy kamatfelárat tud eredményezni, mivel a bankok tőkekövetelménye a rosszabb kockázati kategóriák felé haladva nagyon meredeken emelkedik.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar KKV-k jelentős része szezonálisan ingadozó adatszolgáltatással rendelkezik, ami növeli a scoring modellek bizonytalanságát, így drágább árazást okozva. Összességében tehát a gyengébb profilú vállalkozásokat a scoring nem csupán drágábban, hanem aránytalanul magasan árazza.
A jelenlegi finanszírozási helyzet tehát hatalmas szakadékot teremt a magyar KKV-k között, melynek egyik oldalán állnak az erős tőkehelyzettel és jó scoringgal rendelkező vállalatok, a másik oldalon pedig a gyengébb pénzügyi alapokkal rendelkező cégek, így az újonnan alapítottak is.
Az MNB megoldása, avagy a Minősített Vállalati Hitel
Látva a vállalati finanszírozás helyzetét, az MNB 2025 nyarán bejelentette a Minősített Vállalati Hitelt, amely a Minősített Fogyasztóbarát Lakáshitel mintájára született meg, és célja elsősorban a KKV-k segítése. Az MVH minősítést olyan hiteltermékek nyerhetik el, amelyek megfelelnek a jegybank által meghatározott szigorú feltételeknek: ilyenek például a transzparens kamatképlet, az egységes szerződési feltételek és a korlátozott díjak.
Bár mindez elsőre reményt adhat a kis és középvállalatoknak, a valóságban sajnos az MVH minősítés feltételei közé tartoznak a stabil pénzügyi háttér és a megbízható működés is (a legtöbb banknál ugyanúgy a saját hitelbírálati követelményeiket használják ugyanis, nincsen speciális kondíció-rendszer). A volatilis vagy egyszerűen gyenge cash flow-val rendelkező vállalatok nem felelnek tehát meg a követelményeknek, ellenben azok a vállalatok, akik alapvetően kedvezőbb kamatokat kaptak, igen.
Így az MVH akár tovább növelheti a KKV-k szegmensében kialakult szakadékot azzal, hogy a jó scoringgal rendelkező, tőkeerős cégeket „jutalmazza” átláthatóbb, kedvezőbb felárral rendelkező hitelekkel.
Mi lehet az alternatív megoldás?
Az MVH bevezetése azt sugallja, hogy vannak törekvések a szituáció megoldására. Ennek ellenére ahhoz, hogy a finanszírozási szakadék csökkenjen, nem elegendő a kamatkörnyezet kedvező alakulása, sokkal inkább strukturális változásokra lehet szükség nem csak a banki hitelezési keretrendszerben, de KKV-k működésében is.
A nemzetközi példát tekintve a legjelentősebb hatással az jár, ha a vállalatok javítják a transzparenciájukat és pénzügyi adatszolgáltatásukat. Mindezt elősegítheti a pontosabb cash-flow tervezés, a digitalizált könyvelés és a gyorsabb beszámolók: ezek közvetlenül csökkentik a scoring modell bizonytalanságát (emellett a magasabb saját tőke természetesen szintén csökkenti a bankok által becsült csődvalószínűséget, ámde ez nem minden új vállalat számára elérhető). Szintén nemzetközi példán észrevehető, hogy a garanciaprogramok kiterjesztése jelentősen képes enyhíteni a finanszírozásból eredő kihívásokat.
A „scoring olló” tehát nem feltétlenül tartós: a transzparensebb adatszolgáltatás, kiszámíthatóbb garanciakeret és a célzott tőkepótlás segítségével a jelenleg gyengébb/volatilisebb vállalatok is ismét finanszírozáshoz juthatnak.