Az emberiség története során számos gazdasági törekvés látott napvilágot. Ezek közül néhány a mai napig használatban van, azonban többségüket maga alá temette a történelem kegyetlen menete. Ezen elméletek megszületése mindig valamely gazdasági probléma leküzdését szolgálta, természetesen számos esetben ezen célkitűzés csúfos kudarcot vallott. Erre talán a legkézenfekvőbb példa a kapitalista világ bírálatán keresztül született szocializmus. A kapitalizmus számos hátulütője ellenére a világ nagy részén továbbra is ezen gazdasági nézet tölti be az uralkodó szerepet. A mai kiszámíthatatlan világban pedig egyre nagyobb és nagyobb kihívást állít az országok vezető közgazdászai elé, hogy megleljék az aktuális helyzetben legkifizetődőbbnek bizonyuló pénzügyi stratégiát. Az alábbi cikkben az elmúlt évek ezen intézkedéseit vesszük górcső alá.
Borítókép: Photo by rupixen.com on Unsplash
Az alaptézis megismerése
A leggyakoribb gazdasági mérőszám, mellyel napi szinten találkozik minden állampolgár, főként a pandémia és a kialakult katonai konfliktusok óta, nem más, mint a GDP. A GDP azon vezető mutató, amely értékei alapján hajlamosak vagyunk ítéletet mondani egyes országok gazdasági teljesítménye fölött anélkül, hogy bármi más szempontot figyelembe vennénk. Ennek köszönhetően a világ legtöbb kormányának mindenkori célja ezen mutató évről évre történő javítása. Erre több gazdasági mechanizmus is alkalmazható, de talán a legismertebb ezek közül egy angol közgazdász nevéhez fűződik, akit John Maynard Keynes hívnak.
Keynes alapgondolatai melyeket az 1936-ban megjelent A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című könyvből ismerhetünk arról szólnak, hogy a neoklasszikus közgazdaságtannal ellentétben, Keynes cáfolja az ármechanizmusnak tulajdonított kettős szerepet. Ezen cáfolat alapján kijelenthető, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan alapját képező egyenlet, miszerint a pénzmennyiség változása, a forgási sebesség állandósága mellett automatikusan kiegyenlítődik az ár vagy a nemzeti jövedelem változása által, nem állja meg a helyét. Ehelyett Keynes azt vallja, hogy a fent említett monetáris politika helyett, sokkal kifizetődőbb a fiskális, más néven költségvetési politikára helyezni a hangsúlyt, melyek főként a kormányzati vásárlásokkal és az adókkal tartják kordában a gazdaságot. Az említett elméleti gondolatokra a mindenki által ismert New Deal a gyakorlati példa, mely szinte tökéletesen mentette meg az Egyesült Államokat egy igen komoly gazdasági válság idején.
A Keynese-i elmélet gyengepontjai
Keynes gondolatmenetét számos ország alkalmazta már igen súlyos állapotok esetében is, azonban az idő múlásával számos közgazdászban merült fel jogosan a kérdés, nem létezik-e hatékonyabb megoldás a gazdasági recessziók kezelésére? A hatékonyabb megoldások keresése főként az infláció egyre nagyobb mértékű növekedésével került előtérbe, hiszen a korábban fő problémát jelentő munkanélküliséget leváltotta a pénz korábban soha nem látott elértéktelenedése. Ennek megfelelően a gazdaságpolitika súlypontja az infláció elleni küzdelem irányába tolódott el, mely egyértelműen a monetáris politika elsőbbségét követeli meg.
Barack Obama első kormányzása kezdete előtt, 2010-re 9%-os munkanélküliségi rátát jósoltak, ennek elkerülésére egy hatalmas kormányzati költekezést megkövetelő 775 milliárd dollár nagyságú fiskális élénkítő csomag tűnt megoldásnak, melynek alapjait Keynes elméletei alapján dolgozták ki. Ez azonban a gyakorlatban egészen máshogy sült el. A munkanélküliség elérte a 10%-ot és annak ellenére, hogy számos mutató javulásnak indult ezen idő alatt, miután a csökkent a hitelkihelyezések üteme. Az állásvesztési ráta szintén csökkenésnek indult és szinte már az USA-tól megszokott módon nőtt a GDP, azonban a recesszióból így sem sikerült teljesen kilábalni.
Az USA munkanélküliségi rátája (balra) és GDP értékei (jobbra) az elmúlt években, Forrás: dw.com, ihsmarkit.com
A sikertelenséget követve a világ közgazdászai vizsgálni kezdték az esetet és egy rendkívül izgalmas felfedezésre bukkantak. Ezen felfedezés Christina D. Romer és férje, David H. Romer nevéhez köthető. A legmodernebb statisztikai eszközökkel azt a következtetést vonták le, hogy a korábbi számításokkal ellentétben, melyek szerint a Keynes-i kormányzati kiadást követve egy dollár kormányzati kiadás 1,57 dollárnyi GDP emelkedést eredményez, mellyel szemben az adócsökkentés politikája csak 99 centtel járulna hozzá a GDP emelkedéséhez. A friss számolások szerint ez a szám a korábban említett 99 cent helyett sokkal inkább a 3 dollár környékén mozogna.
Ezen felismerést követően a Keynes kritikusi tábora, amely már az említett incidens előtt sem szűkölködött tagokban még több taggal bővült. A negatív visszhangok ellenére azonban jól látható, hogy ez egy napjainkban is bevett szokás, hiszen az USA-ban jelenleg hatalmon lévő Biden által irányított kormány egy korábban soha nem látott 2000 milliárd dollár nagyságú csomagot jelentett be, melyek főként az államok közlekedési infrastruktúráját fejlesztenék még jobb szintre. Tanulva a korábban elkövetett hibákból sokkal koncentráltabban zajlik a költekezés és átemelve a pozitív hatásokat sokkal inkább a piacon kevésbe megjelenő beruházásokra kerül a nagyobb hangsúly, melyek ezzel egy időben számos embernek nyújtanak munkalehetőséget.
Az USA tervezett állami beruházásainak eloszlása Biden kormányzása alatt, Forrás: cnn.com
Az érem másik oldala
Az új-vonalas közgazdászok szerint tehát a fő hiányosság abban rejlik, hogy a gazdaságban megjelenő probléma és a fiskális beavatkozás között jelentős idő telhet el. Főként, ha ezt a döntést egy túlbürokratizált kormányzat hozza. Így a multiplikatív hatások csak a költségvetés módosítása és elfogadása után tudják kezdetüket venni, ez számos esetben pedig már túl késő.
Mit jelent ez az egész Magyarország viszonylatában?
A 2021-ben végrehajtott egy összegben történő adóvisszatérítés számos közgazdász által kritizált mechanizmus volt. Ennek oka, hogy egy ekkora pénzmennyiség óriási károkat okoz az ország költségvetésében és ezzel egy időben közel sem térül meg. A világ többi pontján történő ehhez hasonló intézkedésekből kiindulva láthatjuk, hogy a népesség tetemes része nem tud megfelelően rendelkezni egy ilyen váratlan pénzösszeggel. A legtöbb esetben gyorsan inflálódó eszközökbe kerül a vagyon, melyek rövid időre jótékony hatással vannak a gazdaságra, de hosszú távon több kárt okoznak, mint hasznot. Így végső soron egy ilyen intézkedés nem hozza el a régóta áhított álmot, miszerint hazánk egy külső erőforrásokra épülő ,,debt-fare” gazdaságból, egy belső erőforrásokra, munkára és megtakarításokra épülő ,,work-force” gazdaságra alakuljon át.
Összességében elmondható, hogy a manapság megfigyelhető bonyolult gazdasági helyzetekben a közgazdászoknak nyitottnak kell lenniük az új ötletekre, hiszen egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a régi gazdasági modellek monoton használata nem kifizetődő.
Kőszegi Márk
A jelen cikkben leírt információk, elemzések a szerző magánvéleményét tükrözik, ezért a cikkben leírtak nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.