Ötszörös ár, ismerős gyanúsítottak: visszatért a memóriakartell?
A boltokban egy év alatt ötszörösére drágult a memória, a piacot pedig ugyanaz a három cég uralja, amelyik húsz éve egy árkartell főszereplője volt. Gyanús egybeesés, vagy csak a mesterséges intelligencia éhsége?
Aki mostanában akart memóriát venni a gépébe, kétszer is megnézte az árcédulát. Egy 32 gigabájtos DDR5-készlet tavaly nyáron még nagyjából 75 euróba került egy német webshopban, idén augusztusban már 393 euróba. Ötszörös ár, egyetlen év alatt.
A furcsa nem is maga a drágulás, hanem az, hogy kik állnak mögötte. A memóriapiac közel kilenctizedét ma három cég adja: a Samsung, az SK hynix és a Micron. Húsz éve ugyanez a három név szerepelt a chipipar egyik leghíresebb kartellügyében. A Samsung és a Hynix bűnösnek vallotta magát, a Micron pedig csak azért úszta meg, mert elsőként vallott. Idén nyáron újra perbe fogták őket, nagyon hasonló váddal.
Visszatért a régi kartell, vagy ezúttal tényleg csak a piac működik? A válasz izgalmasabb, mint elsőre gondolnánk, mert ugyanaz a tény mindkét oldalt igazolhatja.
A telefonhívások, amelyek lebuktatták őket
1998 és 2002 között a memóriagyártók nem érték be azzal, hogy figyelik egymás árait. Telefonon, e-mailben és találkozókon beszélték meg, mennyiért adják a chipet a Dellnek, a HP-nak vagy az Apple-nek. Amikor kiderült, az amerikai hatóságok több mint 730 millió dollárra büntették a cégeket, a Samsung egymaga 300 millió dollárt fizetett, és több vezető börtönbe is került. Brüsszel 2010-ben további 331 millió eurót szabott ki. A Micron mindkét helyen megúszta, mert elsőként ment a hatóságokhoz.
A hatóságok tehát nem azért nyertek, mert drága volt a memória. Azért nyertek, mert előkerültek a hívások, az e-mailek és végül a beismerések. Ez a részlet a mai történet kulcsa is.
A gyanú azóta is rendszeresen visszatér. 2018-ban, egy újabb áremelkedés után kínai hatósági emberek jelentek meg mindhárom gyártó irodájában, bírságról azonban azóta sem hallani. Ugyanebben az évben amerikai vásárlók is perre mentek, de elbuktak: a bíróság szerint arra, hogy a gyártók egyszerre fogták vissza a termelést, volt ésszerű, önálló magyarázat is.
1998–2002 | 2004–2006 | 2010 | 2018 | 2022 | 2026. jún. | 2026. szept. |
Bizonyított árkartell | USA: 4 cég, több mint 730 millió dollár | EU: 331 millió euró, Micron mentes | Kínai vizsgálat, új amerikai per | A per végleg elbukik | Új csoportos per | A gyártók elutasítást kérnek |
A DRAM-gyártók versenyjogi ügyei. Forrás: DOJ, Európai Bizottság, amerikai bíróságok, sajtóhírek, saját szerkesztés
Valakinek nagyon megéri
Ma megint az árak beszélnek, és nemcsak a boltokban. A TrendForce szerint a nagy gépgyártók is nagyjából négyszer annyit fizetnek a memóriáért, mint egy éve. Valakinek ez persze nagyon jó üzlet: az iparág bevétele alig több mint egy év alatt a hatszorosára nőtt. Az SK hynix a második negyedévben 76 százalékos operating margint hozott, vagyis minden 100 won bevételből 76 won üzemi eredmény maradt. Ilyen számokat inkább szoftvercégeknél látni, nem chipgyáraknál.
A piac szerkezete is mintha egy tankönyvből lépett volna elő. A Counterpoint szerint a három nagy együtt a bevétel 87 százalékát viszi, a termék szinte bármelyiküktől ugyanazt tudja, egy új gyár pedig évekig épül és milliárdokba kerül. Itt mindenki pontosan látja, mit csinál a másik kettő. Kartellgyanúsabb terepet nehéz lenne kitalálni.
A tökéletes alibi
Csakhogy a mai drágulásnak van egy teljesen legális magyarázata is: a mesterséges intelligencia. Ehhez érdemes tudni, mi az a HBM, amiről mostanában sok szó esik a közbeszédben. Valójában nem új találmány: ugyanabból a DRAM-technológiából készül, mint a laptop memóriája, csak speciális chipekből, amelyekből 8–12 darabot egymásra pakolnak, és ezt a tornyot közvetlenül a GPU mellé építik. Így az adat sokkal szélesebb és rövidebb úton jut el a GPU-hoz. Egy AI-modell minden egyes szónál a memóriából olvas, ezért a GPU pontosan olyan gyors, amilyen gyorsan a memória eteti.
Hogy miért lett ekkora a hiány, azt három egyszerű dolog magyarázza. Az első, hogy a HBM ugyanazokban a gyárakban készül, mint a sima memória. Minden szilíciumlapka, amiből HBM lesz, a laptopok és telefonok memóriájától von el gyártási kapacitást. A második, hogy ráadásul pazarlóbb is: a Micron szerint ugyanannyi memóriához háromszor annyi szilícium kell belőle.
A harmadik, hogy egyre több kell belőle. Az Nvidia 2022-es csúcschipje mellett még 80 gigabájt HBM ült, a mostaniak mellett már 288.
Egyetlen ilyen GPU körül 96 memóriachip ül. Nem csoda, hogy a HBM már most a gyártókapacitás nagyjából ötödét viszi el, jövőre pedig csaknem a harmadát.
Érdemes egy pékségként elképzelni. A kemence mérete adott, és egy kalács annyi helyet foglal benne, mint három kifli. Ha a pék a kalácson mégis sokkal többet keres, magától is egyre több kalácsot tol be, a kifli pedig lassan elfogy a polcokról. Ehhez nem kell felhívnia a szomszéd péket. Ha viszont a város mindhárom pékje ugyanígy dönt, kívülről könnyen összebeszélésnek tűnhet az, ami belülről egyszerű matek.
A ciklus másik végét is érdemes megnézni. 2023 elején a Micron még minden eladott chipen veszített, akkor mindhárom nagy gyártó a termelés visszafogásáról beszélt, és ezt senki sem tartotta összeesküvésnek. Ma ugyanez a Micron 87 százalékos gross margint hoz.
Van egy részlet, ami a kartellelméletet kifejezetten gyengíti: a hiányból egy kívülálló is szépen keres. A kínai CXMT egy év alatt 4-ről 10 százalékra növelte a részesedését, és idén kilenc hónap alatt nagyjából 20 milliárd dollár nyereséget termelt. Ő aligha ült egy asztalnál a koreai és amerikai riválisokkal. A csavar, hogy Washingtonban szenátorok épp azt próbálják megakadályozni, hogy az Apple tőle vegyen memóriát. Az egyetlen gyorsan bővülő kínálatot tehát épp a politika fogná vissza.
Hol a határ?
Két benzinkút egy kereszteződésben egyszerre is emelhet árat úgy, hogy soha nem beszéltek egymással. Ez önmagában nem tilos, ez az oligopólium természete. Kartell akkor lesz belőle, ha valaki felveszi a telefont.
A bíróságok ezért nem az árgrafikont nézik, hanem a kommunikációt. Amerikában megállapodást kell bizonyítani, a puszta párhuzamos viselkedés kevés. Az EU szigorúbb, ott már az is gyanús, ha a cégek a jövőbeli terveikről üzengetnek egymásnak, akár nyilvánosan is. A különbség egyetlen mellékmondaton múlhat. Az „erős a HBM-kereslet, oda visszük a kapacitást” üzleti hír. Az viszont, hogy „mi csak akkor gyártunk kevesebbet, ha a versenytársaink is”, már nyilvános ajánlat a riválisoknak. Gyakorlatilag kartellajánlat, csak telefon helyett egy befektetői konferencián hangzik el.
Jel | Bizonyít kartellt? | 2002-ben | Ma |
Kevés cég uralja a piacot | Nem, csak kockázat | Igen | Igen |
Egyszerre emelkedő árak | Nem | Igen | Igen |
Mindenki ugyanarra a termékre áll át | Nem, van üzleti magyarázat | Nem volt ilyen | Igen (HBM) |
Nyilatkozatok a jövőbeli kínálatról | Csak ha feltételes: „visszafogjuk, ha ti is” | Nem ez buktatta le | Igen, de egyoldalú: „évekre elkelt” |
Bizalmas ár- vagy kapacitásadat-csere | Erős jel | Igen | Nem tudni |
Titkos egyeztetés, beismerés | Igen, ez dönt | Igen | Nem tudni |
Melyik jel mennyit ér, és mi látszott 2002-ben, illetve ma? A felső négy ma is megvan, de egyik sem bizonyít. A két döntő jelről nincs nyilvános információ. Forrás: Európai Bizottság, amerikai bírósági gyakorlat, DigiTimes, saját szerkesztés
Egy tény, két történet
Ezen a határon dől el a júniusi kaliforniai per is, ahol két, egymásnak feszülő történetet hallunk. A 17 felperes szerint a gyártók az AI-lázra hivatkozva fogták vissza a régi memóriák gyártását, és szépen kerestek a dráguláson. A gyártók szerint viszont a HBM egyszerűen többet hoz, ezért oda vitték a kapacitást, ahogy bármelyik racionális cég tette volna. Úgy látják, ez ugyanaz a per, amelyet a bíróság 2022-ben már elutasított, csak új csomagolásban.
A csavar az, hogy kívülről a két történet pontosan ugyanúgy néz ki. Ugyanaz a döntés, ugyanaz az árgrafikon, ugyanazok a profitszámok. A különbség csak annyi, hogy volt-e közben egy hívás, egy e-mail vagy egy találkozó. Ha a per túléli az első kört, a cégeknek ki kell nyitniuk a belső levelezésüket, és onnantól már nem a számok számítanak, hanem a mondatok.
Ki szól elsőként?
A hatóságok egyelőre hallgatnak. A cikk lezárásáig nem találtunk nyilvánosan bejelentett kartellvizsgálatot sem Amerikában, sem az EU-ban, sem Koreában vagy Japánban. Ez nem felmentés, a versenyhivatalok gyakran csendben dolgoznak.
A régi ügy viszont arra is emlékeztet, hogyan szoktak lebukni a kartellek. Ritkán egy okos hatósági elemzés miatt, sokkal gyakrabban azért, mert valaki megszólal. Aki elsőként vall, mentességet kaphat, a többieket viszont utoléri a bírság. Ez maga a fogolydilemma: ha volna mit elmondani, mindenkinek az lenne az érdeke, hogy ő legyen az első. Húsz éve a Micron pontosan ezt tette.
Egyelőre csak gyanú
Aki ma memóriát vesz, egyelőre nem tudhatja, egy keresleti sokk árát fizeti-e, vagy valami mást. A DRAM-piac szinte minden ismérvében kartellgyanús: kevés szereplő, egyforma termék, rekordprofit és egy ismerős névsor. A bizonyíték viszont nem az árcédulán van, hanem valahol egy céges levelezésben, ha egyáltalán létezik.
A magas ár nem bűncselekmény. Egy rossz telefonhívás viszont az lehet.
Hozzászólások