Hormuztól az asztalunkig
- Iván Marcell
- 11 órával ezelőtt
- 5 perc olvasás
A Hormuzi-szoroson a globális olajkereskedelem körülbelül 20 százaléka és a cseppfolyós földgázszállítmányok nagyjából 25 százaléka halad át.
De mi köze van ennek az ön reggeli kávéjához, kenyeréhez vagy kukoricapelyhéhez? A szoros részleges vagy akár teljes lezárásának legnagyobb veszélye nem pusztán az energiaellátásban rejlik, hanem abban a láncreakcióban, amelyet a vegyipar, a műtrágyagyártás és az élelmiszer-termelés területén indít el olyan szektorokban, amelyek erősen függnek az Öböl-térség olaj- és földgázexportjától. Bármilyen leállás azonnal szűkíti a globális energiakínálatot, ám a valódi kárt az okozza, ami ezután következik. A szoros lezáródásának hatása ugyanis végigsöpör az ellátási láncokon, és ott fejti ki legsúlyosabb következményeit.
Az első hullám - Energiaárak és üzemanyag
Ahogy tapasztaltuk az iráni háború február 28-ai kitörése óta, a Hormuzi-szoros lezárásának hatása nem lassan, fokozatosan szivárog be a gazdaságba. A piacok már a lezárás puszta hírére reagáltak: az olajárak elkezdtek emelkedni, ahogy a kereskedők beáraztak minden lehetséges kockázatot. Ez nem volt meglepetés, hiszen már korábban is történt hasonló: az 1973-as arab olajembargó idején az olajár néhány hónap alatt négyszeresére ugrott, az 1980-as iraki-iráni háború alatt pedig a szoros fenyegetettsége önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy a piacokat pánikba ejtse.
A legnagyobb kitettségű országok azonnal léptek: Japán és Dél-Korea — amelyek olajimportjuk közel 70 százalékát a szoroson keresztül kapják — rendkívüli kormányüléseket tartottak és részben megnyitották stratégiai tartalékaikat, Kína pedig diplomáciai csatornákon keresztül sürgette a tűzszünetet, mivel saját importjának mintegy 40 százaléka szintén érintett.
Az emberek ezt először a benzinkutakon érzik meg. Az üzemanyagárak emelkedése szinte azonnal megjelenik a töltőállomásokon, hiszen a kőolaj finomítása és értékesítése rendkívül gyorsan reagál a nyersolaj világpiaci árára. De a fűtés sem marad érintetlen: a földgáz ára szintén megugorhat, ami különösen azokat a háztartásokat sújtja, amelyek gázzal fűtenek. Magyarországon ez a lakások jelentős részét jelenti. Rövid távon a kormányok és az olajipari szereplők a stratégiai kőolajtartalékokhoz nyúlnak, hogy tompítsák az ársokk első hullámát. Ezeknek azonban az újratöltésük sem egyszerű. Az USA-nak a 2022-es energiaválság után évekbe telt újratölteni a tározóit. Ennek oka a piac kapacitásában, az árérzékességben és a fizikai korlátokban rejlik, hiszen ezeket a tározókat csak lassan tudják feltölteni az elhelyezkedésük miatt.
Sokan jogosan gondolhatnák: ha a szoros lezárul, a szárazföldön nem lehet-e kiszállítani a Perzsa-öbölből. Ez részben megoldást nyújt, hiszen az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia is rendelkezik szárazföldi csővezetékekkel, amelyek megkerülik a szorost. A probléma az, hogy ezek a vezetékek közel sem tudják pótolni a szoroson áthaladó teljes forgalmat. A vezetékek naponta nagyjából 8,5-9 millió hordót képesek szállítani, ami a forgalom csupán 40-45 százaléka. A szorost megkerülve a Szaúdi vezetékből érkező olaj egy része a Szuezi-csatornán keresztül halad tovább Európa fele, míg a másik része a UAE olajvezeték olajával együtt az Arab-tengeren keresztül indul útnak Ázsiába.
A rejtett összekötő - Műtrágya és mezőgazdaság
Ha valaki azt hallja, hogy lezárták a Hormuzi-szorost, az első gondolata valószínűleg az üzemanyag. Pedig a hosszú távon sokkal pusztítóbb hatás egy kevésbé látványos, de annál fontosabb területen csap be: a mezőgazdaságban. Az összekötő kapocs a műtrágya és annak az alapanyaga a földgáz.
A modern mezőgazdaság szinte teljes egészében műtrágyán alapul. A nitrogénműtrágya a világ legszélesebb körben használt agrokémiai anyaga, gyártásának alapanyaga a földgáz. A Haber-Bosch-eljárás segítségével a földgázból ammónia, az ammóniából pedig karbamid és egyéb nitrogénvegyületek állíthatók elő, amelyeket aztán a gazdák kiszórnak a búzaföldekre, kukoricásokba, zöldségeskertekbe. Egyszerűen fogalmazva: a műtrágya a növények üzemanyaga. Nélküle a termésátlagok drámaian bezuhannának.
Az FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) becslései szerint egy jelentősebb, a szorost érintő, zavar esetén havonta 3-4 millió tonna műtrágya eshet ki a világpiacról. Ez elsőre bagatell számnak tűnik a világ szinten felhasznált évi 200 millió tonnához képest. A piacok nem azt árazzák be, ami most van - hanem azt, ami várható. Amint a szoros lezárt, a műtrágya-kereskedők azonnal elkezdtek spekulálni a jövőbeli hiányra, és az árak máris elszálltak. Az észak-amerikai műtrágya-árindex március elején már 810 dollárra ugrott tonnánként, meghaladva a tavaly augusztusi 776,85 dolláros csúcsot. Ez egy 70 százalékos áremelkedés a háború előtti árakhoz képest.
Ennek a következménye nagyon is kézzel fogható lesz: a gazdák vagy nem jutnak műtrágyához, vagy olyan áron jutnak hozzá, hogy nem érné meg kiszórni. Mindkét eset kisebb termelést eredményez. A kár pedig nem azonnal, hanem hónapokkal vagy akár egy évvel később jelenik csak meg a boltok polcain, amikor az alacsonyabb terméshozam megjelenik a kínálatban.
Láncolatos hatás - Mi drágul meg és miért?
A Hormuzi-szoros lezárása nem egyetlen termék árát emeli meg, hanem egy egész láncreakciót indít el, amely szinte minden polcon érezteti a hatását. Az összefüggések egy része nyilvánvaló, más része meglepő, de a végeredmény közös: a mindennapi megélhetés drágább lesz.
• A kenyér és a gabonafélék: Ezek érintettek a legközvetlenebbül. A búza és a kukorica termesztési költsége azonnal nő, amint a műtrágya megdrágul vagy hiánycikké válik. Emellett számos nagy gabonatermelő ország, különösen a Közel-Keleten és Ázsiában, importból fedezi műtrágya-szükségletének egy részét, és ha ez az import akadozik, a következő aratás terméshozama elmarad a várttól. A hatás hónapokkal később csapódik le, de annál tartósabb.
• Az étolajok és a margarinok: A napraforgóolaj, a szójaolaj és a pálmaolaj ára szinte automatikusan követi az energiaárak mozgását, hiszen a termelés, a feldolgozás és a szállítás mind energiaigényes folyamat.
• A tejtermékek és a hús: A takarmánygabona (kukorica, szója, árpa) áremelkedése azonnal rányomja bélyegét az állattenyésztés költségeire. Egy tehenészet, egy sertéstelep vagy egy baromfiüzem működési kiadásainak legnagyobb tétele a takarmány: ha az megdrágul, a tej, a sajt, a vaj, a csirke és a sertéshús ára szükségszerűen követi.
• A feldolgozott és csomagolt élelmiszerek: Ezek esetében a drágulás egy újabb csatornán is bejön: a petrolkémiai alapanyagokon keresztül. A műanyag csomagolóanyagok, a fóliák, a palackok mind kőolajszármazékokból készülnek. Ha az olaj ára emelkedik, a csomagolás is drágul.
• A tengeri hal és a halkonzervek: Az ázsiai halászati és feldolgozóiparból érkező szállítmányok nagy része érinti a Hormuzi-térséget vagy a megváltozott útvonalakat, a biztosítási díjak emelkedése és a kerülő útvonalak önmagukban is megdrágítják az importot.
• A kávé, a kakaó és az egzotikus gyümölcsök szintén érzékenyen reagálnak, hiszen ezeket Európába szinte kizárólag tengeri úton szállítják. A hajózási költségek általános emelkedése és a biztosítási díjak megsokszorozódása minden importált élelmiszert drágábbá tesz, függetlenül attól, hogy az adott termék maga összefügg-e az Öböl-térséggel. Ennek oka, hogy a globális hajózási piac egyetlen összefüggő rendszerként működik.
A Hormuz szoros lezárására szinte azonnal reagáltak a biztosító társaságok. Némelyikük teljesen fel is függesztette a hajók fedezetét, míg mások óráról órára árazzák újra a díjaikat. A háború előtt egy tanker biztosítási díja a hajó értékének körülbelül 0,02-0,05 százaléka volt egyetlen átkelésre. A konfliktus kirobbanása után ez 0,5-1 százalékra ugrott, vagyis akár 100-szorosára emelkedtek az árak. Konkrét példán: egy 120 millió dolláros tanker esetében az egyetlen útért fizetett biztosítás a korábbi ~40 ezer dollárról 600 ezer és 3,6 millió dollár közé emelkedett.Azonban ez miért gyűrűzik tovább a világ többi részére? A biztosítók globálisan újraáraznak ilyenkor.
Ha egy nagy kockázati övezet megjelenik a világtérképen, az összes tengeri útvonal kockázati besorolása felülvizsgálatra kerül, ami pedig egy általános áremelkedéshez vezet, mert a geopolitikai instabilitás globális jelenség. Ezen felül átrendeződik a szállítókapacitás is. Azok a hajók, amelyek korábban az Öböl-térségben közlekedtek, más útvonalakra állnak át, ami máshol szűkíti a kapacitást és ott is emeli a fuvardíjakat.
A Hormuzi-szoros nem szerepel a legtöbb ember fejében minden nap. Egy szűk tengeri folyosó a Közel-Keleten, amelyről csak akkor hallunk, ha valami baj van. Pedig ott van a reggeli kávénkban, a kenyerünkben, a tej árában és a benzinkút kijelzőjén. Amit most látunk, nem csupán egy regionális konfliktus, hanem annak iskolapéldája, hogy milyen törékeny az a láthatatlan infrastruktúra, amely a mindennapi életünket kiszolgálja. Az energiától a műtrágyán át az élelmiszerig egyetlen lánc köti össze a Perzsa-öböli olajkutakat egy szupermarket polcával. Ha a lánc egyik szemét kiveszik, az egész megroppan.
A kérdés nem az, hogy lesz-e hatása, hanem az, hogy meddig tart, és felkészültünk-e rá.
Hozzászólások