Hogy jó-e, ha a kormány beavatkozással megmenti a piacot, az egy nagyon összetett és vitatott kérdés, ami megosztja a közgazdászokat és döntéshozókat is. A kérdés a közel múlt eseményei kapcsán nyert aktualitást .
A Fehér Ház (forrás: https://www.istockphoto.com/hu/fot%C3%B3/panor%C3%A1m%C3%A1s-kil%C3%A1t%C3%A1s-a-washington-dc-i-feh%C3%A9r-h%C3%A1zra-gm869726386-145141811)
A Silicon Valley Bank és a Signature Bank csődbe mentét követően az amerikai hatóságok ígéretet tettek arra, hogy támogatják a biztositás nélküli betéteket, emellett új programot hoztak létre, amely 25 milliárd dollárig hitelezhet más, ingatag mérleggel rendelkező bankoknak. A pánik elkerülésére tett intézkedésekre a pénzügyi piacok hevesen reagáltak. Március 9-től, amikor a Silicon Valley Bank részvényei összeomlottak, és a betétesek tömegesen menekítették a banknál tartott megtakarításaikat március 15-ig a bank részvényei több mint 22%-ot estek. Mielőtt a riválisok segítettek március 16-án a First Republic Bank megmentésében, a bank részvényei 60%-ot estek mindössze 6 kereskedési nap alatt. Az amerikai banki részvények körül kialakult rendszerszintű kockázattól való félelem a részvények gyors zuhanásához vezetett, amely gyakorlatilag a földbe állította a szektort.
A pánik hamar elérte Európát is. A svájci Credit Suisse bank a befektetői féltek, hogy amerikai társaikhoz hasonló sorsra jutnak, és emiatt a bank részvényárfolyama egy nap alatt 24%-kal esett, ami a valaha volt legrosszabb napi zuhanása volt. Az ezt követő napon Swiss National Bank (SNW) 53 milliárd dolláros betéttel (gyakorlatilag kölcsönnel) nyújtott mentőövet a Credit Suissenek.
Az elmúlt évtized jelentős pénzpiaci mentőakciói
Az elmúlt néhány évtizedben a Fed, a Treasury és más hatóságok időről-időre beavatkoztak a pénzügyi piacok stabilizálása érdekében, mintha a kudarc már nem is lenne opció. Az elmúlt évek legjelentősebb beavatkozásai: 1998-ban, volt egy 3,6 milliárd dolláros mentőakció a hatalmas hedge fund Long-Term Capital Management megmentésére. 2001-ben, az internetes részvények összeomlása után a befektetők megnyugtatása érdekében a kamatlábakat jelentősen csökkentették. 2008-2009-es pénzügyi válság során, 50 milliárd dollárral támogatták a pénzpiaci alapokat, több mint 425 milliárd dollár értékben fektettek be a nehéz helyzetbe került bankok és ipari vállalatok részvényeibe, valamint több mint 1700 milliárd dollár értékű államkötvényt vásároltak. Ezt követő évek többségében a kamatlábakat a legalacsonyabb szinthez közel tartották. 2020-ban, majdnem 1500 milliárd dollár értékű állampapírt vásároltak a Covid járvány idején, hogy elkerüljék a további pánikot. A döntéshozókat elvakíthatja a piacok befolyásolása, és azt a téves képzetet keltheti bennük, hogy képesek előre látni a jövőt.
A Federal Reserve intézkedései az elmúlt négy évtizedben és hatásai az inflációra, kamatokra és munkanélküliségre (Forrás: https://nigerianscholars.com/)
„Az a törekvés, hogy kamatcsökkentéssel mérsékeljék a kockázatot, redukálja a kockázatvállalás költségét, és ezáltal növeli annak a rendszerben felhalmozott mennyiségét” – mondja Edward Chancellor, pénzügytörténész és befektetési stratéga, a „The Price of Time” című kamattörténeti könyv szerzője. „Az elmúlt 25 évben minden válság összetettebbé vált, mint az azt megelőző, több veszteséget okozott, és szélesebb körben terjedt át az iparágakon és országokon” - állítja. A szabályozás korábban nagyobb mértékben támaszkodott az egyéni felelősségre. Akkoriban, ha egy bank csődbe ment, az igazgatói, vezető tisztségviselői és részvényesei nemcsak piaci veszteségeket szenvedtek el a részvényeik értékének csökkenése miatt, hanem kétszeres felelősséggel néztek szembe, ami akár a részvényeik névértékének visszavonásával is járhatott a betétesek kártalanításához való hozzájárulás érdekében.
Előnyök és kockázatok a gazdasági stabilitás szempontjából
Természetesen voltak bankok, amik csődbe mentek ezek száma azonban az elmúlt évtizedekben eltérő volt, így érdemes ezt részletesebben is megvizsgálni. Az USA mintegy 10 000 kereskedelmi bankja közül 1864 és 1913 között 501 ment csődbe, a betéteseknek mindössze 44 millió dollárnyi kárt okoztak, ami ma hozzávetőlegesen valamivel több, mint 1 milliárd dollárnak felel meg. Ez kevesebb mint az amerikai GDP 1%-a a Rutgers Egyetem közgazdásza, Eugene White becslése alapján. A későbbi banki válságokban, amikor modern szabályozók dolgoztak, sokkal nagyobb veszteségek keletkeztek: White professzor becslése szerint az 1980-as években a megtakarítási és banki kudarcok költsége legalább a GDP 3,4%-a volt, és a 2008-09 válság veszteségei meghaladták a GDP 7%-át. A kormány égi angyal szerepe sokkal bonyolultabbá vált. A közösségi média felerősíti a félelmet és felgyorsítja annak terjedését, az okostelefonok pedig zsebben hordozott ATM-ként tudnak szolgálni, így a megriadt betétesek másodpercek leforgása alatt ki tudják venni az összes pénzüket a pletykák alapján félelemtől vezérelve.
Egyrészről néhányan úgy érvelnek, hogy a kormány beavatkozása a piacon torzíthatja a gazdasági ösztönzőket és véletlen következményekhez vezethet. Ha a kormány mindig megmenti a csődbe ment vállalatokat vagy iparágakat, az erkölcsi kockázatot teremt, hiszen ez ösztönözi a vakmerő viselkedést és a kockázatvállalást, mert egy esetleges kudarc esetén van egy mentőöv, amire mindig lehet számítani. Ezenkívül a kormány beavatkozási erőfeszítéseinek a költségei az adófizetőket terheli, ami magasabb adókat vagy növekvő államadósságot is eredményezhet. Ennek hosszú távú negatív hatásai is lehetnek a gazdaságra nézve, mert ilyen irányú “felesleges” költekezés más ágazatoktól vesz el kulcsfontosságú állami erőforrásokat, például az oktatástól, az infrastruktúra-és a kutatás-fejlesztéstől. Másrészről a kormányi beavatkozás bizonyos helyzetekben szükséges lehet a piaci kudarcok megelőzése érdekében, például pénzügyi válság vagy recesszió esetén. Ilyen esetekben az állami közbelépés, stabilizálhatja a gazdaságot, megakadályozhatja a széles körű munkanélküliséget és védheti a fogyasztók érdekeit.
Összegzésként a piac működésébe való beavatkozás egyfajta kompromisszum a gazdaság stabilizálásának rövid távú előnyei és a gazdasági ösztönzők torzulásának, illetve az erkölcsi kockázat hosszú távú kialakulásának veszélye között. Ez a döntés tehát gondos mérlegelést igényel az adott körülmények és a beavatkozás lehetséges következményei alapján.
Bekő Katinka
A jelen cikkben leírt információk, elemzések a szerző magánvéleményét tükrözik, ezért a cikkben leírtak nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.