Zöld rakéták? – Hadiipar és ESG-befektetés
- Barzó Máté
- júl. 2.
- 5 perc olvasás
Az ESG-szempontok (Environmental – környezeti, Social – társadalmi, Governance – vállalatirányítás) térnyerésével párhuzamosan a hadiipar megítélése is komoly átalakuláson megy keresztül a befektetői piacon. Miközben sokan továbbra is „tiltott kategóriaként” kezelik, egyre több intézményi befektető vizsgálja felül az álláspontját.
Barzó Máté befektető, egyetemi oktató, védelemgazdász elemzése.
Miért volt tabu a hadiipar az ESG-befektetők körében?
Társadalmi szempont (S): A fegyvergyártás etikailag sokáig „tiltott zóna” volt, különösen a civil áldozatok és emberi jogi aggályok miatt. Az ESG-alapok gyakran zárják ki a hadiipari cégeket, különösen azokat, amelyek nemzetközi egyezmények által tiltott fegyvereket, kazettás bombákat vagy vegyi fegyvereket gyártanak. (Érdekesség, hogy „A kazettás bombák betiltására irányuló nemzetközi szerződést” 111 ország ratifikálta, de pont a legnagyobb hadsereggel rendelkező országok nem, úgymint az USA, Oroszország, Kína, India, Izrael, Pakisztán.)
Környezeti szempont (E): A hadiipar jelentős energiafelhasználó, az elsődleges szempont a hatékonyságon van, nem a logisztikai ökolábnyom vizsgálatán. Viszont a hadseregek és hadiipari beszállítók gyakran kivételt képeznek a környezetvédelmi jelentéstételi kötelezettség alól.
Irányítási szempont (G): A nemzetbiztonságra hivatkozva több országban lazább az átláthatósági követelmény, mint más iparágakban. A védelmi szerződések gyakran titkosítottak, nehéz pontosan nyomon követni a beszerzési láncot, a költségelszámolásokat vagy a politikai befolyás mértékét. A korrupciós kockázatok is magasabbak a hadiparban, a Transparency International szerint a védelmi szektor a világ egyik legkorrupcióérzékenyebb iparága, ami a nagy összegű állami megrendeléseknek és a nem transzparens lobbitevékenységnek köszönhető.
A „védelmi ESG” narratíva megjelenése
Volt egy általános, az ESG szempontok alapján történő elutasítottság a védelmiipari cégekkel szemben, azonban ez az elutasító hozzáállás differenciálatlan volt. Nem tett különbséget a védelmi vállalatok között céljaik, működésük és termékeik alapján.
A geopolitikai változások – különösen az orosz-ukrán háború, a közel-keleti konfliktusok és a Kína-Tajvan feszültség – jelentős szemléletváltást hoztak. A „defensive ESG” koncepció szerint a demokratikus országok védelmi képességeinek biztosítása társadalmilag felelős cél, amely hozzájárul a globális biztonsághoz.
Egyre többen érvelnek amellett, hogy az önvédelemhez való jog, a globális biztonsághoz való hozzájárulás, a demokráciák védelme vagy humanitárius stabilitás fenntartása is társadalmilag felelős célok. A megbízható védelmi ipar nemcsak nemzetbiztonsági kérdés, hanem társadalmi felelősségvállalás is, ezáltal ESG-kompatibilis lehet.
A befektetői magatartás változása
Az elmúlt két évben jelentős tőkebeáramlást tapasztalhattunk a védelmi szektorba, miközben az ESG-minősítési módszertanok is finomodtak. A Morningstar elemzése rámutat, hogy az orosz-ukrán háború első két évében megháromszorozódott, 22-ről 66-ra nőtt a védelmi vállalatokban 5 százaléknál nagyobb részesedéssel rendelkező európai ESG-alapok száma.
Leonardo – a hadiipari ESG vezetője
Azonban nem minden vállalat egyforma. Annak megértése, hogy a vállalatok hogyan vannak pozícionálva és rangsorolva a legfontosabb témákban, kulcsfontosságú lehet a jövőbeli jövedelmi potenciáljuknak és a relatív versenyhelyzetüknek.
A Leonardo az egyik legnagyobb európai védelmi vállalat, részvényeinek 30 százaléka az olasz kormány tulajdonában van. A csoport helikopterekre, védelmi, elektronikai és biztonsági rendszerekre; valamint repüléstechnikára specializálódott. A helikopter üzletága az AgustaWestlandon keresztül mind a katonai, mind a civil piacokat kiszolgálja. Az olasz cég a Leonardo DRS nevű amerikai leányvállalatán keresztül – aminek 80 százalékos tulajdonosa - hozzáfér az amerikai védelmi piachoz. A repüléstechnikai részleg olyan nemzetközi programokban vállal szerepet, mint a Eurofighter Typhoon, az F-35 és a 6. generációs Tempest.
A cég a védelmiipar egyik zászlóshajója, ha a fenntarthatóságról van szó. Az S&P Global, amely az ESG szempontokat figyelembe véve több mint 13 ezer vállalatot értékel különböző ágazatokban, a Leonardo-t hatodik éve a kategóriájában legmagasabb Corporate Sustanability Assessment (CSA) ponttal értékeli. Az olasz cég a Dow Jones Sustainability World Indexnek és a Dow Jones Sustainability Europe Indexnek pedig immár 15 éve tagja.
A csoport rendelkezésre álló finanszírozásának 64 százaléka ESG paraméterekhez kötött. Mindezek a források olyan konkrét teljesítménymutatókhoz kapcsolódnak, mint például a CO2-kibocsátás csökkentése az ipari létesítmények öko-hatékonysága révén.
Az S&P ESG 103 céget néz az „Aerospace and Defense” (A&D) szektorból és ezek közül a Leonardo az első helyen van. Az ábra nem mutatja, de a régebben Refinitiv, most már LSEG, azaz London Stock Exchange Group márciusi adatközlése szerint a vizsgált 117 védelmiipari cégből a második lett. Az Ecovadis pedig a Platinum Medállal tüntette ki a vállalatot, ami azt jelenti, hogy a vizsgált cégek 99 százalékánál jobb mutatókkal rendelkezett a Leonardo. Az előbbiekkel ellentétben az Ecovadis, nem szektor alapon osztotta ki a díját, hanem az általuk vizsgált több mint 150 ezer céget egy kategóriában versenyeztette meg. Hiába védelmiipar, mégis sikerült elérnie a cégnek, hogy a top egy százalékba kerüljön.
Egyedül az MSCI értékelésében végzett a szektor átlagánál rosszabb helyen, ami annak köszönhető, hogy mindegyik értékelés kicsit más paraméterek alapján dolgozik. Ha megnézzük az ábrát, akkor láthatjuk, hogy a vállalatirányítási mutató az egyetlen, amivel lemarad a többiektől, és pont ezért ér el rosszabb pontszámot az MSCI értékelésében is, hiszen ott a pontszám harmadát ez adja.
Viszont a Leonardo részéről egy alapos költség-haszon elemzés eredményeképpen került meghatározásra, hogy a feladataik hosszú sorában a vállalatirányítási terület alacsonyabb prioritást élvez. Elsősorban a pénzügyileg fontos és ezzel együtt jelentőségteljes területekre fókuszálnak.
A „Defensive ESG” gyakorlati alkalmazása
A "minden vagy semmi" megközelítés helyett érdemes árnyaltabb képet alkotni. Íme egy gyakorlati szűrési keretrendszer, amit én használok:
Határozzuk meg saját ESG prioritásainkat – mi fontosabb számunkra: környezeti, társadalmi vagy irányítási szempontok?
Határozzuk meg a saját „vörös vonalainkat” – milyen típusú fegyverek vagy vállalatok elfogadhatóak?
Befektetés előtt vizsgáljuk meg az ESG-alapok etikai irányelveit és átláthatóságát.
Elemezzük részletesen a védelmi vállalatok tevékenységét, ne csak az iparági besorolás alapján döntsünk.
Rendszeresen vizsgáljuk felül a portfóliót az ESG-minősítések és geopolitikai változások fényében.
Kategória | ESG-kompatibilitás | Példák |
Feketelistás fegyverek | Alacsony/Kizárt | Kazettás bombák, gyalogsági aknák, biológiai/vegyi fegyverek |
Offenzív rendszerek | Közepes/Eseti mérlegelés | Tüzérségi rendszerek, támadó repülőgépek |
Védelmi rendszerek | Magasabb | Légvédelmi rendszerek, páncélozott járművek |
Kettős felhasználású technológiák | Magas | Kiberbiztonsági megoldások, műholdak, kommunikációs rendszerek |
A táblázat segít kategorizálni, hogy jobban el tudjunk helyezni egy védelmiipari vállalatot a befektetési térképünkön. Az alsó sorban találhatóak az olyan tevékenységet végző cégek, akiknek a technológiáját a hadiipar és a civil szféra is egyaránt tudja hasznosítani. Egy sorral feljebb az olyan cégek kerülnek, akik kifejezetten védelmi rendszereket gyártanak, tehát támadási céllal nem használhatóak. Gondoljunk például az IRIS-T légvédelmi rendszerre, amiről Németország elsőként jelentett be 2022-ben, hogy Ukrajna számára bocsátja.
A következő sorban a kifejezetten offenzív technológiában érdekelt cégek vannak. Itt fontos megjegyezni, hogy olyan cégek jöhetnek ide, akik a nemzetközi jogokat szem előtt tartva gyártják a fegyvereiket. A táblázat tetejére pedig azok a cégek kerülnek, akik az ESG szempontokat figyelembe vevő befektető listáján a legrosszabb eredményt érik el. A biológiai és vegyi fegyverek gyártása tiltott tevékenység, de többször felmerült már olyan hír egy-egy céggel kapcsolatban, hogy kettős felhasználásra alkalmas technológiát fejleszt. A háború utáni időszakban is rendkívül nehezen mentesíthető technológiákat (kazettás bombák, gyalogsági aknák) gyártó cégek is kiszorulnak az ESG alapok többségéből.
Következtetés – Morális dilemma vagy új szemléletmód?
A hadiipar ESG-kompatibilitása nem fekete-fehér kérdés, érdemes újragondolni a kizárásokat. A befektetők, ha felülvizsgálják a kizárási politikájukat, akkor olyan árnyaltabb megközelítéseket is fontolóra vehetnek, amelyek különbséget tesznek a védelmi tevékenységek és a végfelhasználások típusai között. A hadiipar és a tudatos befektetés nem feltétlenül zárja ki egymást, a kulcs a differenciált megközelítésen és az átgondolt értékelésen van. A tudatos befektetőnek nem csak pénzügyi, hanem etikai kérdésekben is döntenie kell – és ehhez érdemes mélyebben ismerni a szektort. A „fenntartható védelem” koncepciója egyre inkább teret nyer a globális befektetői gondolkodásban. Ez nem az ESG-elvek feladását jelenti, hanem azok újraértelmezését egy biztonságosabb és stabilabb világ érdekében.
A cikk szerzője Barzó Máté befektető, egyetemi oktató, védelemgazdász.
A jelen cikkben leírt információk, elemzések a szerző magánvéleményét tükrözik, ezért a cikkben leírtak nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Comments