ETF: A modern portfóliók svájci bicskája

Ahogy a befektetők egyre költséghatékonyabb, átláthatóbb és rugalmasabb megoldásokat keresnek, az ETF-ek térnyerése alapjaiban formálja át a vagyonkezelés világát.

De mik is azok az ETF-ek?

Az ETF-ek (Exchange Traded Fund) olyan befektetési alapok, amelyekkel a tőzsdén, egy kereskedési napon belül bármikor lehet kereskedni, akárcsak egy egyéni részvénnyel. Egy ilyen eszköz megvétele lehetővé teszi, hogy egyetlen tranzakcióval akár több száz különböző eszközbe fektessünk – olcsón, egyszerűen és átláthatóan.

Forrás: Oliver Wyman elemzés, saját szerkesztés

A tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) forradalmasították a befektetési világot – ma már nehéz olyan modern portfóliót elképzelni, amely nélkülözné őket. Nem véletlen: világszerte minden hatodik befektetési alapba irányuló dollár ETF-be áramlik. Az ETF-ek térnyerése nemcsak a passzív befektetések globális felfutásához járult hozzá, hanem alapjaiban írta át azt is, hogy hogyan viszonyulnak a befektetők a diverzifikációhoz, a költséghatékonysághoz és a transzparenciához.

Forrás: Saját szerkesztés

Az ETF-ek fejlődése az elmúlt harminc év egyik leglátványosabb sikertörténete a pénzügyi piacokon. Az első ETF-et 1993-ban indították el az Egyesült Államokban – ez volt a SPDR S&P 500 ETF (SPY), amely egyszerűen azt a célt szolgálta, hogy egy adott tőzsdeindex teljesítményét lekövesse. A 2000-es évek elején a kínálat fokozatosan bővült, megjelentek a kötvényekbe fektető ETF-ek is, majd 2008-tól a szabályozók lehetővé tették az aktív befektetési stratégiák alkalmazását is ezen a piacon. A 2010-es években az ETF-ek iránti kereslet megugrott, mivel a befektetők egyre inkább azokat az eszközöket keresték, amelyek alacsony költségek mellett, átláthatóságot is nyújtanak és egyszerűen kereskedhetőek.

Az olcsó pénz korszaka – amely a 2008-as pénzügyi válságot követően egészen a 2022-es inflációs sokkig tartósan fennált - tovább növelte az érdeklődést az ETF-ek iránt, mivel ezek az eszközök jóval jövedelemzőbb alternatívát kínáltak a hagyományos, alacsony hozamú megtakarítási számlákkal, államkötvényekkel szemben.

Egyszerűbb, olcsóbb, átláthatóbb: az ETF-ek költségelőnyei

Az ETF-ek térnyerésének egyik kulcstényezője a hagyományos befektetési alapokkal szembeni költséghatékonyság. Korábban egy diverzifikált portfóliót egyetlen tranzakcióval kialakítani jellemzően csak befektetési alapokon keresztül lehetett, és ezek eléréséhez többlépcsős közvetítői hálózatra – bankokra, tanácsadókra, alapkezelőkre – volt szükség, ami jelentős költségekkel járt. Ráadásul az ügyletkötések napi egyszer, az alap nettó eszközértékén történtek, ami hirtelen piaci mozgások esetén jelentősen csökkentette a rugalmasságot.

Ezzel szemben az ETF-ek lehetővé tették, hogy a befektetők a tőzsdei kereskedési napok folyamán bármikor kereskedjenek, valós időben reagálhassanak a piaci mozgásokra.

Az ETF-ek működésében számos költségtétel – mint például az értékesítési jutalékok, a személyre szabott tanácsadás díjai, vagy a hagyományos alapoknál gyakran jelentkező jegyzési és visszaváltási díjak – eleve hiányoznak a költségstruktúrából.

Mindez standardizált, automatizált működés mellett valósul meg: az ETF kibocsátója egységes információkat közöl (pl. befektetési tájékoztató, indexkövetési jelentések), és nem foglalkozik egyéni ügyféligényekkel.

Ezáltal az alap működtetésével járó költségek sokkal több befektető között oszlanak meg, így egyéni szinten lényegesen alacsonyabb terhet jelentenek.

A működési modell hatékonysága hasonlít a konténeres tengeri szállítás újításával. A konténerszállítás forradalmasította a globális áruforgalmat azzal, hogy az árukat szabványosított, egységes méretű konténerekbe csomagolva, előre meghatározott útvonalakon és eszközökkel kezdték el mozgatni. Ennek köszönhetően a logisztikai folyamatok egyszerűsödtek, a rakodási és szállítási idő jelentősen csökkent, és az egy árura jutó szállítási költség drámai mértékben csökkent.

Ugyanez a logika érvényesül az ETF-ek esetében is: nagy mennyiségű tőkét mozgatnak egységes, előre meghatározott  struktúrában így az „egységköltség”, vagyis az egy befektetőre jutó költség lényegesen alacsonyabb.

Az ETF-ek nem egyedi igényekhez igazodnak, hanem standardizált termékként működnek, amit bármely befektető felpakolhat a portfóliójába, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy konténer bárhova eljuttatható ugyanazzal a daruval, hajóval vagy vonattal.

Költség, likviditás, átláthatóság – így választanak a befektetők ETF-ek és alapok között

Az alábbi táblázat az Oliver Wyman nemzetközi tanácsadócég kutatásán alapul, amely szakértői interjúk és mélyreható piacelemzés alapján arra kereste a választ, hogy a befektetők szemszögéből milyen dimenziók mentén hasonlíthatók össze az ETF-ek és a hagyományos befektetési alapok. A vizsgálat során kilenc szempontot rangsoroltak fontosság szerint, és értékelték, hogy az adott dimenzióban melyik terméktípus kínál kedvezőbb lehetőségeket a befektetőknek.

Forrás: Oliver Wyman Report alapján saját szerkesztés

A vizsgált dimenziók szinte mindegyikében az ETF-ek jobban teljesítettek, különösen kedvezőnek bizonyultak a költségek, az átláthatóság, a likviditás és az olyan alternatív befektetési lehetőségek elérhetőségének szempontjából, amelyekhez korábban csak intézményi szereplők vagy olyan magánbefektetők férhettek hozzá, akik számára a publikus piacokon túli lehetőségek is nyitva álltak.

ETF-univerzum: Hogyan válassz a modern befektetési palettáról?

Tisztán passziv ETF - A tisztán passzív ETF-ek célja, hogy egy meghatározott piaci index – például az S&P 500 – teljesítményét pontosan lekövessék, minimális költségek mellett. Az ilyen konstrukciók mögöttes eszközállománya jellemzően széles körűen diverzifikált, ezáltal az egyedi részvénykockázatok jelentősége csökken.

Ez a befektetési forma azok számára lehet ideális, akik hosszú távon kívánják megtartani eszközeiket, nem kívánnak napi szinten kereskedni, és fontos számukra az alacsony költségszint, a transzparencia, valamint megelégednek a piac egészének teljesítményére építő, hosszú távon kiegyensúlyozott hozamszinttel.

Smart Beta ETF – A Smart Beta ETF-ek egy köztes megoldást képviselnek a klasszikus passzív és az aktív befektetési stratégiák között. Ezek az alapok nem egyszerűen egy piaci index komponenseit tartalmazzák a kapitalizációjuk szerinti súlyozással (mint a passzív ETF-ek), hanem előre meghatározott pénzügyi mutatók alapján válogatják és súlyozzák a portfóliójukba kerülő részvényeket. Ilyen mutató lehet például az alacsony volatilitás, a magas osztalékhozam, az alacsony könyv szerinti érték (P/B), vagy akár a magas saját tőkére vetített megtérülés (ROE).

A „smart” elnevezés arra utal, hogy ezen alapok eszközállományát nem egy portfóliókezelő változó szubjektív helyzetértékelése alapján állítják össze, hanem egy előre meghatározott, szabályszerű módszertan szerint történik a részvények kiválasztása és súlyozása.

Ez a megközelítés átlátható és kiszámítható, hiszen az algoritmus mindig ugyanazokat a pénzügyi mutatókat veszi figyelembe – ennek minden előnyével, és természetesen hátrányával is.

Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy maga a szabályrendszer – vagyis az, hogy mely mutatókat választanak ki és milyen súlyt adnak nekik – emberi döntés eredménye, így ebben az értelemben nem teljesen mentes a szubjektivitástól. A befektetési szempontok objektívnek tűnnek, de azok kiválasztása és rangsorolása alapvetően stratégiai értékítélet kérdése, ahogy az aktív portfóliókezelés esetében is.

Az iShares Edge MSCI USA Value Factor ETF (VLUE), amelyet a BlackRock hozott létre, kifejezetten azokat az amerikai nagy- és közepes tőkeértékű cégeket gyűjti egybe, amelyek az ő értékítéletük szerint alulárazottnak számítanak. Ez azt jelenti, hogy az alap olyan vállalatokat válogat be a portfóliójába, melyeknek a részvényei a piacon viszonylag alacsony áron forognak a könyv szerinti értékükhöz (P/B), a nyereségükhöz (P/E), vagy  a működésből származó készpénzáramlásukhoz (P/CF) képest.

Ennek a megközelítésnek az a célja, hogy kihasználja azokat a helyzeteket, amikor egy vállalat részvényeinek az aktuális piaci ára nem tükrözi pontosan a vállalat hosszú távú fundamentumait, bízva abban, hogy ezek az eszközök idővel „utolérik” valódi értéküket.

Tematikus ETF - A tematikus ETF-ek egyre népszerűbbé váltak olyan piaci szereplőknél, akik nem csupán egy diverzifikált portfóliót szeretnének építeni, hanem többlethozamot is keresnének egy-egy megatrend kibontakozásának kihasználásával.

Ezek a konstrukciók olyan befektetőknek ideálisak, akik szeretnék kifejezni meggyőződésüket a világ jövőjével kapcsolatban – anélkül, hogy egyedi részvénykockázatot vállalnának. Az ilyen alapok sok esetben globálisan válogatják össze az adott téma szempontjából releváns vállalatokat, így földrajzilag is diverzifikált kitettséget kínálnak.

Jó példa erre a Global X Cybersecurity ETF (BUG), amely olyan vállalatok részvényeit gyűjti össze, amelyek főként digitális adatvédelemmel, hálózati biztonsággal és kibertámadások elleni technológiai megoldások fejlesztésével foglalkoznak.

A kiberbiztonság egy olyan megatrend, amely a digitális transzformációval párhuzamosan egyre fontosabbá vállhat, így egy ilyen tematikus, tőzsdén kereskedett alap révén a befektetők lehetőséget kapnak arra, hogy diverzifikált módon, ugyanakkor célzottan részesedjenek a szektor hosszú távú növekedési potenciáljából. Miközben csökkenthetik annak a kockázatát, hogy egy-egy cég esetleges gyenge teljesítménye nagy mértékben befolyásolja a teljes portfóliójuk eredményét.

Aktívan kezelt ETF - Az aktívan kezelt ETF-ek megjelenése valódi mérföldkőnek tekinthető a befektetési eszközök evolúciójában: olyan befektetők számára jelentenek alternatívát, akik nem elégszenek meg a passzív indexkövetéssel, hanem hisznek abban, hogy a tapasztalt alapkezelők tudatos döntései és stratégiai szemlélete hosszú távon többlethozamot eredményezhet.

Ezek az ETF-ek nem követnek egy előre meghatározott benchmarkot, hanem az alapkezelők – saját elemzéseik és makrogazdasági várakozásaik alapján – határozzák meg a portfólió összetételét. Ennek köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy az alap kezelői gyorsan reagáljanak piaci változásokra, kihasználjanak rövid ideig fennálló piaci félreárazásokat, vagy szükség esetén, például gazdasági bizonytalanság észlelésekor módosítsanak az alap eszközallokációján.

Jó példa erre a T. Rowe Price Blue Chip Growth ETF (TCHP), amely nagy kapitalizációjú, stabil és gyorsan növekvő amerikai vállalatokba fektet, mint például a Microsoft, az Apple vagy az Nvidia. Az alap célja, hogy aktív részvénykiválasztással hosszú távon felülteljesítse a nagy technológiai cégeket is tartalmazó Nasdaq-100 indexet, miközben megőrzi az ETF-ekre jellemző transzparenciát és likviditást.

Az aktívan kezelt ETF-ek tehát egyre inkább áthidalják a hagyományos befektetési alapok és az indexkövető ETF-ek közötti szakadékot: a befektetők egyszerre élvezhetik az aktív vagyonkezelés előnyeit és az ETF-ekre jellemző alacsony költségszintet.

Csillogó felszín, meghúzódó rejtett dinamikák – az ETF-ek kevésbé ismert kockázatai

Bár az ETF-ek számos előnyt kínálnak, nem árt tisztában lenni azzal, hogy ezek az eszközök is hordoznak magukban bizonyos, gyakran figyelmen kívül hagyott sajátosságokat. Különösen az egzotikus, alacsony forgalmú ETF-ek esetén problémát jelenthet a likviditás hiánya, ami szélesebb spread-eket és nehezebb pozíciózárást eredményezhet.

Emellett az ETF-ek folyamatos kereskedhetősége – ami sokszor előnyként jelenik meg – paradox módon, fokozhatja a befektetők impulzív döntéseinek esélyét. A gyors elérhetőség és az árfolyamok állandó követése könnyen ösztönözhet rosszul időzített eladásokra vagy vásárlásokra.

Jó példa erre az ARK Innovation ETF (ARKK) esete, amely a 2020-as pandémia kitörését követően vált rendkívül népszerűvé. Az alap befektetési politikája kifejezetten azokra a vállalatokra fókuszált, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak áttörő technológiai újítások területén – ilyenek például a mesterséges intelligencia, a robotika, a genomika, a fintech vagy az elektromos járművek.

A pandémia nyomán bevezetett lezárások és a globális digitális átállás felgyorsulása kedvezett azoknak a technológiai cégeknek, amelyek innovatív, jövőbe mutató megoldásokat kínáltak – ebbe a körbe tartozott többek között a Tesla, a Zoom vagy éppen a Roku. Ezeknek a vállalatoknak az árfolyama meredeken emelkedett, és mivel az ARKK ETF portfóliója jelentős súllyal tartalmazta őket, az alap teljesítménye is szárnyalt: 2020 végére több mint 150 százalékos éves hozamot ért el.

Ez az eredmény jelentős médiavisszhangot váltott ki, és rövid idő alatt tömeges kisbefektetői tőkebeáramlást indított el. Ugyanakkor 2021 elejétől a globális hozamkörnyezet megváltozása – többek között az, hogy a befektetők egyre magasabb kockázatmentes hozamokra (például államkötvénykamatokra) számítottak – kedvezőtlenül hatott a növekedési részvények teljesítményére. Ezek az új körülmények különösen érzékenyen érintették az ARKK portfóliójában szereplő, jellemzően magas értékeltségű technológiai cégeket. Az ETF árfolyama csökkenni kezdett, és sok befektető – főként azok, akik a korábbi látványos hozamok hatására a csúcson szálltak be – hosszú időre veszteséges pozícióba kerültek.

Az eset tanulsága kettős: egyrészt kiválóan rávilágít arra, hogy még a legígéretesebbnek tűnő, kiemelkedő múltbeli hozamokat felmutató ETF-ek esetében is rendkívül fontos a hosszú távú szemlélet – vagyis az a befektetői magatartás, amely nem a napi árfolyam-ingadozásokra reagál, hanem éveken át képes kitartani egy megalapozott stratégia mellett, figyelembe véve a gazdasági ciklusokat és a tulajdonolt vállalatok fundamentumait.

Másrészt, arra is figyelmeztet, hogy a médiavisszhang és a kiugró múltbéli teljesítmény nem ment fel minket azon kötelesség alól, hogy a befektetési lehetőséget alapos elemzésnek vessük alá.

A túl gyorsan népszerűvé váló eszközök gyakran már nem a legjobb belépési pontot kínálják, különösen akkor, ha a portfólió mögötti növekedési történet már részben beárazódott a piacon.

Egy tudatos befektetőnek nemcsak azt kell tudnia, hogy mit tartalmaz egy ETF, hanem azt is végig kell gondolnia, milyen gazdasági környezetben fektet be, mennyire tűnik olcsónak vagy drágának jelenleg a piac egésze, és hogyan reagálna, ha a piac egy ideig hektikusan mozogna vagy esne.

Az ARKK példája jól mutatja, hogy a tőzsdén kereskedett alapok egyszerre lehetnek kiváló eszközök és komoly kockázati források – attól függően, hogyan és mikor használjuk őket.

Az ETF-ek térnyerése nem áll meg

Az ETF-ek sikere ma már jóval túlmutat az alacsony költségeken és a passzív indexkövetésen. A piac kínálata mára rendkívül sokszínű: a klasszikus indexalapoktól a smart beta konstrukciókon át egészen a tematikus és aktívan kezelt megoldásokig szinte minden befektetési célhoz és kockázati profilhoz elérhető megfelelő termék.

A kínálat folyamatos bővülése, valamint a szolgáltatók innovációra való nyitottsága mind azt jelzi, hogy az ETF-ek szerepe a jövő pénz- és tőkepiacain még jelentősebbé válhat – és egyre fontosabb eszközei lehetnek a modern befektetéskezelési stratégiáknak.

A jelen cikkben leírt információk, elemzések a szerző magánvéleményét tükrözik, ezért a cikkben leírtak nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.